"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ...mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.” (Márai Sándor)

Kultúránkban a húsvétnak fontos egyházi hagyományai vannak, mellette pedig színes népszokások is felbukkannak. Ezt ki-ki a saját családjában még tovább színesíti a saját szokásaival, hagyományaival. A saját szokások adhatnak erőt, egy biztonságos keretet, élvezzük ezeket; de gátolhatnak is minket (mert esetleg egy örökölt hagyomány ami már nem komfortos), ilyenkor ne féljünk új szokásokat, hagyományokat teremteni.
Ebben az időszakban a várakozás az újjászületésre szimbolikusan átvihető az életünkre is. Nemcsak a természet éled újjá, de a lelkünkben is beindulhatnak új folyamatok, elhagyhatóak a régi, minket hátráltató tevékenységek, tárgyak, gondolatok. A tavaszi nagytakarítás nemcsak a környezetünket teszi rendezettebbé, ha a lelkünkben is megtörténik, kiegyensúlyozottabbá, erősebbé válhatunk.

Te mit teszel mindezért, magadért, a megújulásodért?