Farsang idején hagyománya van a beöltözésnek, maskarának, álarcoknak. Mi választjuk ki, milyen szerepet játszunk, milyen álarcot viselünk. Kicsit belebújunk más bőrébe és másként viselkedünk.

Észrevetted már, hogy ezt nem csak farsangkor csináljuk?

Napjainkat a különböző megszokott élethelyzeteinknek megfelelő szerepekben töltjük: szülő, társ, kolléga, barát, vásárló, főnök. Az adott szituációban elvárt, elvárható és megfelelő viselkedés-repertoárunkat alkalmazzuk. Életünk során nagyon sok szerepben jelenünk meg, amelyben látszódnak a személyiségünk jegyei is, de vannak benne olyan részek is, amit többé-kevésbé mindenki alkalmaz. Pl. barátként figyelünk a másikra, érdeklődünk felőle, megosztjuk vele az érzelmeinket.

Amerikai kutatások szerint az emberek jelentős százaléka megtalálja élete nagy szerelmét, csak nem feltétlenül tudják megtartani. A kialakuló szerelemből a tartós kapcsolatig vezető utat öt szakaszra bontották, a legtöbben a harmadik szakaszban adják fel. Jed Diamond szerint ezek a szakaszok:
   - szerelembe esés
   - párrá válás
   - kiábrándulás
   - tartós kapcsolat/szerelem
   - ketten egy párban mindenre képesek vagytok

Egy könyvet szeretnék nektek ajánlani: Thomas Hohensee – A lustaság dicsérete (amikor a figyelem és a buzgóság csak ártanak).

Meglepő a cím és a téma is, de tanulságos. Először is megtudtam, hogy lustább vagyok, mint azt valaha is gondoltam volna magamról: hiszen rendszeresen mozgólépcsőzök, boltban veszem az élelmiszert, van mosó- sőt mosogatógépem is. Ahogy olvastam, egyre szimpatikusabb dolog lett a lustaság. Nem a cél nélküli tespedésről van ugyanis szó, hanem arról, hogyan vigyázzunk magunkra, ne égjünk ki, a minimum befektetett energiával legyünk hatékonyak.

Ez egy egyszerű, de hatékony módszer, aminek segítségével feltárhatod a problémák forrását és megszabadulhatsz tőlük egyszer és mindenkorra. Kitalálója Sakichi Toyoda ( a Toyota cég alapítója). Alkalmazása rendkívül egyszerű: amikor problémád van, addig teszed fel a „miért” kérdést, amíg el nem jutsz annak gyökeréig. Ez leggyakrabban az ötödik „miért” után következik el, innen a módszer neve.

Nézzünk konkrét példákat!

Indító probléma: Rosszul sikerült a prezentációm
1. Miért sikerült rosszul? - Nem készültem fel eléggé.
2. Miért nem készültem fel? - Nem volt elég időm.
3. Miért nem volt elég időm? - Mert az utolsó pillanatra hagytam a dolgot.
4. Miért hagytam az utolsó pillanatra? - Mert rosszul kezelem az időmet.
5. Miért kezelem rosszul az időmet? - Mert mindig bevállalok mindent.

Ha ezen a szinten kezelem a problémát, akkor nagyobb lesz az esélyem is a sikerre. Legközelebb, ha előadást tartok figyelnem kell rá, hogy előtte ne vállaljak túl sok dolgot.

Cél egy nyelv megtanulása. …
1. Miért is szeretném megtanulni a nyelvet? – Azért, hogy a munkám során magabiztosan tárgyalhassak majd külföldi ügyfelekkel.
2. Miért szeretnék külföldi partnerekkel magabiztosan tárgyalni? – Azért, mert az azt jelentené, hogy előléptettek egy magasabb pozícióba.
3. Miért fontos nekem az előléptetés? – Mert szeretnék több kihívást a munkámban.
4. Miért is szeretnék több kihívást? – Mert a jelenlegi pozíciómban már 5 éve ugyanazt csinálom és mókuskerékben érzem magam.
Itt most el se jutottam az ötödik pontig, de megtaláltam a végső miértet. Ha ez megvan, innen kezdve ennek a végső miértnek a gondolata rengeteg erőt tud adni a kitartó tanuláshoz.

Minden alkalommal, mikor megkérdezed, hogy „Miért?”, keress olyan választ, amit tényekre alapozol. Ne bocsátkozz feltételezésekbe és elképzelésekbe, maradj objektív, különben még nagyobb zűrzavarban találod magad, mintha el sem kezdted volna.
Kérdezgesd, hogy „Miért?”, ameddig biztosan be nem azonosítottad a probléma okát és tovább nem léphetsz. Ilyenkor egy megfelelő ellenintézkedésnek kell kirajzolódnia előtted. Ellenőrzésként pedig olvasd el visszafelé a válaszokat, így győződve meg arról, hogy valóban a megfelelő választ adtad-e a kérdéseidre.

Ismeritek a Maslow piramist? Maslow szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amely piramisként ábrázolható. A hierarchia itt azt jelenti, hogy a különböző szintű szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alatta levő szint már részben kielégített. A szintek lentről felfelé:

  - fiziológiai szükségletek: levegő, víz, étel, alvás, szex
  - biztonság és védelem: fizikai védettség, kiszámíthatóság
  - szeretet és összetartozás: gyengédség, viszonzott érzelmi kapcsolat
  - önbecsülés: saját magunk önbecsülése, mások általi elismerés, becsvágy
  - önmegvalósítás: kreativitás, céltudatosság, hitelesség

Coaching-folyamatban a felsőbb szintekkel tudunk dolgozni: ahogy nő az önismeretünk, nő az önbizalmunk és önbecsülésünk is. Téma lehet, hogyan vagyunk képesek magunkat becsülni, illetve ezt másoktól kérni, Itt kapcsolódik a kommunikáció, ami szintén tanulható: hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni, mások érdekeinek figyelembevételével (asszertív kommunikáció), hogyan tudjuk a konfliktusainkat, a stresszt kezelni. Önmegvalósítás szinten megtalálni azt ami az egyént boldog(abb)á teszi, az életét kiegyensúlyozott(abb)á, vagy rátalálni a neki megfelelő karrierre, feladatokra.

Lehet egy veszekedés jó? Nem. De ha okosan csináljuk, vita szintjén marad és nem lesz belőle harag. Az nem vezet jóra, ha egy kapcsolatban soha nincs vita, mert akkor valamelyik fél nagyon elfojtja az érzéseit, indulatait és az előbb-utóbb robban. A vélemények ütközése feszültségoldó hatású, utána a békülés elengedhetetlen.

Nézzük, milyen a jó veszekedés:
  - nem az a lényeg, hogy mindkét fél ugyanazon a véleményen legyen, de az fontos, hogy törekedjenek a másik fél meghallgatására, tiszteletben tartására
  - akár valamilyen jelentéktelen semmiség miatt kapunk össze, vagy mert az egyik félben már régóta gyűlt a keserűség, az a cél, hogy valamilyen megoldásra törekedjünk - nem az, hogy a másikat megbántsuk, erőnket fitogtassuk
  - legyünk őszinték, de ne a másik minősítése vagy kritizálása legyen a veszekedés tárgya, a sérelmeinket mondjuk el és hallgassuk meg a másik kéréseit, véleményét is
  - ha elragad az indulat, akkor se emlegesd illetlen jelzőkkel a párod családtagjait (a harag elmúlik, de a kimondott szavak megmaradnak)
  - tilos a másik gyengeségét, szexuális teljesítményét bírálni, önbizalmát aláásni
  - ne vonjatok be a vitába barátot, családtagot, pláne ne kérjetek állásfoglalást tőlük, kettőtök vitáját oldjátok meg ketten
  - cél a kompromisszum (természetesen hol az egyik, hol a másik fél enged)

Szinte minden párkapcsolatnak – időnként vagy tartósan – része az öröm, a boldogság, a szeretet, a kedvesség, a tisztelet, a vágy és az intimitás, vagy a sérelem, a szomorúság, a csalódottság, a bánat, az agresszió és a frusztráció.

John Gottmann amerikai családterapeuta arra a határozott meggyőződésre jutott, hogy a „negatív egyenleget” mutató párok kapcsolatában tartósan fennállnak olyan jellegzetes előjelek, amelyek nagy valószínűséggel a kapcsolat megromlásához, esetlegesen szakításhoz vezethetnek. Ezeket szimbolikusan az Apokalipszis négy lovasának nevezte el.

A „négy lovas”:

Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás: amikor a konkrét viselkedés helyett a párod személyiségét hibáztatod, például a “nem mosogattál el” helyett azt mondod rá, hogy “lusta”. Mindig a konkrét történéssel kell foglalkozni. De fogalmazhatunk pozitívan is: “Olyan jólesett, amikor a múltkor elmosogattál”!

Megvetés, lenézés: a tisztelet elvesztése. Gúnyolódás, csúfolás álruhájában jelenik meg. Ez akkor is vészjelző tünet, ha poénosnak hangzik, amit ilyenkor mondasz. A beszólások és a kifigurázás mögött ugyanis színtiszta agresszió lapul.

Felelősségáthárítás: magyarázkodás, ellentámadás. A párodra hárítod a felelősséget, pedig az esetek 95%-ában te is benne vagy a dologban. Gondold át: Tudtam volna másként viselkedni, amivel megelőzöm az egész problémát?

Visszahúzódás, a kapcsolat megszakítása: láthatatlan falak. Éppen vitáztok vagy veszekedtek, de te elzárkózol a folytatás elől, kimész a szobából vagy pakolni kezdesz, mert ez hirtelen halaszthatatlanul sürgőssé válik. Nem szólsz hozzá vagy csak beszólogatsz, miközben ő beszél hozzád. A másik azt fogja érezni, hogy magadra hagyod a probléma megoldásával.

Olyan házasság valószínűleg nem létezik, ahol a felek ne alkalmaznák időnként a fenti taktikák valamelyikét. Ha azonban a négy lovas állandó részesévé válik a mindennapjaiknak, akkor nyolcvanszázalékos biztonsággal megjósolható, hogy a két ember útjai szétválnak – legalábbis John Gottman eredményei ezt bizonyítják. Ha pedig, állítja a pszichológus, a pár nem is hajlandó tenni a lovasok elűzéséért, kilencven százalék az esély rá, hogy a házasságuk válással végződik.

Mit tehetsz? Tegyél a közös jövőtökért:

Légy udvarias a pároddal: Ahogy telnek az évek, sokan hajlamosak olyan tiszteletlenül viselkedni a társukkal, ahogyan egy vadidegennel sem tennék. Ezzel aktívan rombolják a kapcsolatot, hiszen tisztelet nélkül meghal a szeretet.

Legyetek barátok: Ha egy kapcsolat nem épül szilárd barátságra, idővel kicsúszik alóla a talaj. Ismerd meg a párod gondolatait, vágyait, szempontjait!

Emlékeztesd magad a másik jó tulajdonságaira: Ha időről időre tudatosítod magadban, mit is szeretsz a párodban, soha nem fogsz iránta megvetést érezni.

Bocsáss meg! Ha a másik jóvá tenné, amit ellened vétett, ne utasítsd vissza!

Légy nagyvonalú: Nem érdemes fennakadni minden apróságon. Amit meg lehet oldani, oldd meg, amit nem, azzal ne gyötörd magad.

Igyekezz jó partner lenni: A harmóniát két ember jó együttműködése adja. Ne feledd: hogy milyen a kapcsolatod, az 50 százalékban rajtad múlik!

Nem, nem divattanácsokat fogok osztogatni, hanem szeretnék nektek egy nagyon hasznos módszert bemutatni, ami használható tanulásnál, problémamegoldásnál, kapcsolati problémáknál, megbeszéléseken. A Hat kalap tárgyalási- és vitamódszert Edward de Bobo fejlesztette ki. A módszer segít a gondolatainkat, érveinket bizonyos szempontok alapján csoportosítani. A vita vagy megbeszélés során képzeletben különböző színű kalapokat teszünk a fejünkre, és az állításainkat a kalap jelentésének megfelelően formáljuk meg. A kalapok jelentése:

Fehér kalap: tények - semleges és objektív. Konkrét tényekkel és adatokkal foglalkozik, mint egy számítógép.

Piros kalap: érzések, megérzések - dühöt, haragot és érzelmeket mutat. Viselőjét érzelmei, érzései és megérzései irányítják. Az ösztönös megérzés sok korábbi tapasztalaton alapul, de nem mindig helyes. A múlthoz kapcsolódó érzések gyakran félrevezetőek. A piros kalap célja a valódi érzések kifejezése, nem pedig az ítéletalkotás kikényszerítése.

Fekete kalap: ellenvetések, ellenérzések - a leggyakrabban használt kalap. Óvatosabbak és körültekintőbbek vagyunk, amikor viseljük. Ilyenkor könnyebben látjuk egy ötlet gyengeségeit, mint az előnyeit. A kritikus gondolkodást testesíti meg.

Sárga kalap: előnyök, pozitív gondolatok - napfényes és pozitív, az előnyökre összpontosít. A derűlátást, a reményt és a pozitív gondolkodást képviseli. A sárga kalapos gondolkodó arra törekszik, hogy megtalálja, milyen előnyei lehetnek egy javaslatnak, és elképzeli, miként lehetne a javaslatot a gyakorlatba átültetni.

Zöld kalap: kreativitás, új ötletek - megvalósítja a terveket. Vége a bizonytalanságnak, most már tudjuk, hogyan fogunk cselekedni.

Kék kalap: folyamat - A kontrollal, a gondolkodási folyamat szervezésével, és a többi kalap hatékony használatával foglalkozik. A gondolkodásról folytatott gondolkodást képviseli. Kék kalapban határozzuk meg a napirendet, illetve a többi kalap használatának sorrendjét, a stratégiát.

A modellben szereplő hat, más-más színű kalap feladata, hogy más szemszögből, más látásmóddal láttassa velünk az adott helyzetet vagy problémát. Így mindig csak egy nézőpontra tudunk koncentrálni, mely megkönnyíti az elemzést. Természetesen egymás után az összes kalap "felkerül a fejünkre", de egyenként. A sorrend mindegy, vissza is lehet térni egy másik színű kalapra.

Gyakran gondolod így? Ki is mondod? (hangosan!) Érdemes ám.

Virginia Satir világhírű családterapeuta ezt gyönyörűen megfogalmazta, érdemes a sorait rendszeresen elolvasni, felolvasni magunknak, erősítve önmagunk elfogadását, tiszteletét, és tudatosítva azt, hogy a változás, változtatás kulcsa a kezünkben van.

"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki.

Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

- a testemmel és annak minden mozdulatával;
- az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
- a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
- az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
- a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
- a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
- minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó."

Nagyon gyakran feltett kérdés: milyen helyzetekben érdemes coachingot igénybe venni?
− ha valamilyen kihívás előtt állunk (pl. új munkakörbe lépünk, új munkahelyre kerülünk, fontos vizsgánk, előadásunk lesz),
− ha valamit másként kéne csinálni, mint ahogy eddig tettük,
− ha nem vagyunk elégedettek a jelenlegi munkánkkal, élethelyzetünkkel
− ha kommunikációs problémákkal állunk szemben,
− ha úgy érezzünk, hogy nincs időnk semmire,
− ha konfliktushelyzetbe kerülünk,
− ha döntési helyzetbe kerülünk, és nincs kivel megbeszélni,
− ha nehézségeink vannak bizonyos emberekkel, feladatokkal, helyzetekkel
− ha gyakori a feszültség- és a stressz érzése bennünk,
− ha belső bizonytalanságot élünk át (pl. válaszút elé érkeztünk),
− ha szeretnénk megújulni, mélyebben megismerni magunkat, nagyobb önbizalomra szert tenni.