Tavasz van, talán már el is hihetjük az időjárásból. A régi szokások szerint ilyenkor van ideje a tavaszi nagytakarításnak. Vége a hidegnek, korai sötétségnek; melegszik a levegő, ébred a természet is. Bennünk is megmozdul valami, többször vágyunk ki a friss levegőre, kirándulni, esetleg kertészkedni.

A lakásunkat is ideje felfrissíteni, a télen (vagy még régebb óta) felgyűlt felesleges dolgoktól megszabadulni és  lomtalanítani. Válogassuk át a kinőtt - kihízott - ruhákat, soha nem használt eszközöket; ezzel helyet tudunk csinálni az újnak.

A takarításról se feledkezzünk meg: kitisztítani a nagyobb bútordarabokat, portalanítani, az ablaktisztítással több fényt beengedni.

Több haszna is van a dolognak: rend és tisztaság lesz, de nemcsak körölöttünk, hanem akár a gondolatainkban is, takarítás közben remekül kikapcsolhatjuk a napi zavaró gondolatokat.

A lakás friss tavaszillatú lesz; engem ez is feltölt és elégedetté is tesz, de már az is nagyon jó hatással lehet a lelkünkre és gondolatainkra, ha magunk körül rendet teszünk. Sőt, akár a stressz-szintünket is csökkenthetjük ezzel, de azért néha érdemes a "mentális takarítással" is foglalkozni: milyen dolgaink, gondolataink, emlékeink, érzéseink lehetnek, amelyeket érdemes akár lomtalanítani, akár letisztítani?

Rossz emlékek a gyerekkorunkból - amire akár emlékezünk, akár nem - mégis rányomja a mindennapjainkra a bélyegét: nem merünk bizonyos dolgokat megcsinálni, vagy éppen alacsonyabb az önértékelésünk. Lehet olyan korábbi olyan tapasztalatunk, amikor valami nem sikerült - ezért már újból nem is merjük megpróbálni. Sőt akár olyan emlékek is, amikor valamit nem tettünk meg, esélyt sem adtunk és egyre kínzóbb a hiányérzet és lelkiismeretfurdalás.

Mit lehet ezekkel kezdeni?

Nagyon fontos a felismerése a helyzetnek, a minket kísértő negatív gondolatnak. Tudatosítanunk kell, hogy miről is szól. Ha már itt tartunk, legyünk képesek ezt helyén kezelni: esélyt adni saját magunknak és felülírni a régi beidegződést. Természetesen 20-30 év negatív élményei nem egy csapásra válnak pozitívvá, fontos, hogy próbálkozzunk és gyakoroljunk.

Le is írhatjuk ezeket a negatív gondolatokat, tapasztalatokat - ha sokáig a részünknek éreztük őket, a kiírással megpróbálhatunk segíteni ezen. Legyünk elfogadóak és megbocsátóak magunkkal szemben is! Ha erre képesek leszünk, akkor a lelkünkben is lesz helye az újnak. Jó példa erre, hogy amíg nem fogadod el és bocsátod meg magadnak a volt  pároddal való szakítást, addig jó eséllyel nem talál rád az új szerelem sem.

Ha már egyszer rendet rakunk, akkor ne csak a negatív dolgokkal foglalkozzunk, hanem gyűjtsük össze a pozitívumokat is, amiket érdemes elraktározni, tárolni, időnként elővenni és örülni nekik. Vizsgáljuk meg azokat a tulajdonságainkat, amitől sikeresnek, boldognak vagy épp büszkének érezzük magunkat. Mi volt az ami működött? Hogyan csináltuk? Hol máshol tudnánk még így működni?

A belső takarítás hosszabb (sokkal), mint a lakásunké, de érdemes az időt rászánni.

Jó munkát és szép tavaszi napokat!