A cikksorozat első és második részében leírtam az érzelmi intelligencia fogalmát, jelentőségét és gyermekkori fejlesztési lehetőségeit. Most nézzük meg, milyen lehetőségek vannak felnőttkorban?

Legfontosabb a saját érzelmek felismerése, tudatosítása és ezáltal önmagunk megértése. Ha nem vagyunk képesek a valódi érzelmek észlelésére, akkor kiszolgáltatottá válunk. Az érzelmek megismerésével egy tudatosabb életre leszünk képesek. Mutatok segítséget ehhez a lépéshez, hogy képesek legyünk az érzelmeket pontosan felismerni, megnevezni.

Ha már képesek vagyunk az érzelmeinket felismerni és megnevezni, a következő lépés az érzelmek kezelésének a gyakorlása. Érdemes végiggondolni: hogyan viselkedsz egy adott helyzetben? Miért? Megfelelő volt a reagálás? Miért? Ha nem, akkor miért nem? Hogyan lehet másképp? Figyeld meg magad és gyakorold a megfelelő viselkedésmódokat.

Ha magaddal már kezd tisztázódni a kapcsolatod, vizsgáld meg hogyan viselkedsz másokkal? Képes vagy a helyzetükbe képzelni magadat? Átérezni a másik ember nézőpontját? A világ nem fekete-fehér, gyönyörű színes, sokféle nézőpont, értékrendszer megfér benne egymás mellett. Ha nem ítélkezünk, akkor ezáltal is gazdagodik a személyiségünk. Egy-egy helyzet elfogadható akkor is, ha nem értünk vele egyet, de megértjük a másik nézőpontját.

Ha erre is képesek vagyunk, akkor elérkeztünk a következő lépcsőfokhoz: a másokkal való kapcsolattartáshoz. Ennek alkotóelemei: a kommunikáció, együttműködés, problémamegoldás. Itt már van lehetőségünk a másik ember érzéseit befolyásolni (nem játszmázással és nem érzelmi zsarolással). A kommunikáció nyílt és őszinte a verbális és nonverbális kommunikáció összhangban van. (Ami a szívünkön, az a szánkon!) A kritika építő jellegű, nem bántó. Cél, hogy csapattagként együttműködve változást lehessen generálni, a felmerülő problémákat konszenzusra törekedve megoldani.

Mindenkinek jó fejlődést kívánok!