Negyedik nap: a boldogságról és a sikerről egy kicsit másképp. A sikertől vagyunk boldog(abb)ak, vagy a boldogságtól sikeres(ebb)ek? És mi köze ennek az unikornishoz? Egy gondolatébresztő videót szeretnék a témához mutatni, a végén a mindennapokba könnyen beilleszthető tippekkel, gyakorlatokkal.

“A nő erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas.” (Szabó Magda)

A mi évezredünk: szabadság, választási jog, anyaság, munka és karrier, jogosítvány, mind elérhető nekünk is. Viszont hiányzik: a nőiség és az anyaság társadalmi megbecsülése és tisztelete, valamint a béregyenlőség.
Ma már olyan jogokkal rendelkezünk nőként, amelyekről 100-200 évvel ezelőtt nem is álmodhattunk. Dolgozhatunk, tanulhatunk, politizálhatunk. Szabadok, önállóak és önmagunk lehetünk, de azért azt tegyük hozzá, hogy nem feltétlenül az élet minden területén. Ráadásul mi nők még esetlenül is élünk a lehetőségeinkkel, mélyen élnek bennünk az ősi tiltások, viselkedési formák.
Hol vannak még feladatok? Még kevés helyen bánnak megfelelően a szülő nővel. Még nincs a nők számára béregyenlőség. Még mindig kevés a női politikus – holott a Föld népességének fele nő. Még mindig nem dicsőség nőnek születni. Még mindig nem vagyunk érdemeink szerint megbecsülve. Még mindig nem működik a nők között szolidaritás.
Hibáinkból tanulni, alaptalan bűntudatunktól szabadulni kell, összetartóbbnak kell lennünk – és a miénktől eltérő szellemben, de teljes felelősséggel kell nevelni lányainkat, hogy nekik még jobb legyen.

Miért szereted, hogy nőnek születtél?

Advent első vasárnapja is elérkezett. Legyen a vasárnap a pihenésé. Nem a munkáé, házimunkáé, hanem az aktív, vagy akár passzív pihenésé. Alvás, séta, olvasás, kedvenc film, sorozat nézése, zenehallgatás, bármi ami feltölt!

Második napra: Csinálj valami új/kreatív/szokatlan dolgot. Nem kell nagy dologra gondolni: próbálj ki egy új receptet, terítsd meg másképpen az asztalt, oldj meg a munkában egy feladatot nem rutinból.

Vagy: tervezd újra a karácsonyi díszítést, készíts valami apróságot, vagy egyszerűen firkálj, rajzolj, színezz, legózz!

Egy olyan naptár, amely nem hizlal, nem neked kell kitalálni, hogy mit tegyél bele, nem takarítási menetrend. Ötletek, gondolatok, kérdések, hogy legyen időd megállni, magadra figyelni.

Ajándék tőlem-neked.

Első napra: Mit jelent számodra az ünnep? Mi jelenti számodra az ünnepet? Képzeld el, gondold végig, élvezd az előkerülő pozitív érzéseket!

Te hogyan folytatnád? Ami új az csábító? Ijesztő? Vonzó? Pozitív? Negatív? Ellenálhatatlan? Kipróbálod? Elutasítod? Képes vagy leküzdeni a negatív gondolatokat?

Életünk során számtalan helyzetben kezdünk valami újba: új szerelem, új állás, új év, új életszakasz, új kihívások. Kipróbálni valami újat nem tűnik nehéznek, sokszor mégsem könnyű belevágni. Hisz a régi az már megszokott, akkor is, ha itt-ott szorít, nem teljesen érezzük már jól magunkat benne, de legalább már ismerjük. Ehhez képest az új az még ismeretlen, ki tudja, hogy illik-e hozzánk, alakítható-e, stb. Az, hogy az új jó vagy rossz, a hozzáálláson múlik. Vannak olyan emebrek, akik mindenre nyitottak, szeretik az új dolgokat kipróbálni, használni, optimistán előretekinteni, tanulnak a múltjukból, de nem kapaszkodnak belé. Mások folyton hátratekintenek, a múlt szépsége iránt vágyakoznak, az újra veszélyként, kockázatként tekintenek, elővigyázatosak.

Bátorság és motiváció kell az újrakezdéshez, anélkül nem megy. Képesnek kell lenni leküzdeni a negatív gondolatokat és nem a visszahúzó véleményeket elfogadni. Ha az első lépés már kész, utána az utat érdemes több lépésre tagolni és minden megtett lépésnek örülni és miközben haladunk az új felé, ne féljünk a régi tapasztalatokat használni, azokat továbbfejleszteni. Ha pedig elértük ezt az új célt, addigra már be is laktuk, kellemes, komfortos és már nem is új...

A hintát, az élet hintáját párkapcsolatunkra is vonatkoztathatjuk.

(fotó: Dominic Liam Photography)

Ha két hintánk van, külön ülünk, külön hajtunk. Pár pillanat van csak, amikor együtt énekelhetjük, hogy “Egyszerre megyünk, káposzta a fejünk!” A többi időben vagy egymással ellentétes irányban hajtunk, vagy egyikünk előrébb, míg a másikunk hátrébb jár, ha nem tudjuk a sebességet összehangolni. Nem jobb lenne a hosszú távú kapcsolatunkban, hogy együtt tudjunk fejlődni, és egy irányban, egyszerre haladjunk?

Lehet egy hintánk, egyikünk ül, a másik a földön áll és löki a hintát. Amelyikünk a hintán ül, szárnyal, boldog. Aki áll, kőkemény munkát végez, hogy a másikunk jó érezze magát. Szerencsés esetben néha szerepet cserélünk, de egyszerre sosem hintázunk. Csak idő kérdése, hogy mikor unjuk meg, hogy mindig külön vagyunk.

Ülhetünk kettesben is egy hintán. Itt még mindig akadhat félreértés, ha valaki nem hajtja a hintát, a másik meg folyamatosan. Míg a hajtó belefárad, addig a pihenő fél csak élvezi a repülést, bár az is lehet, hogy már unja.

Az a szerencsés, amikor ketten, összehangolt mozgással hajtjuk a hintát, így a munkánk és az örömünk is közös. Ha a hintánkat ha nem hajtjuk, akkor az leáll, mint ahogy a kapcsolatunk is tönkremegy, ha nem teszünk kölcsönösen érte. Ha nem akarunk nagyot esni, bízzunk inkább egymásban!

Ti hogy ültök a hintában?

Füst Milán szerint a házasság négy lábon álló asztal. Három lábon billegve ugyan, de még éppen megáll, két láb azonban már nem tudja megtartani. Hasonlatában így ír: "Először is szeretnetek kell egymást. Másodszor hasonló kell, hogy legyen az életstílusotok. Harmadszor meg kell értenetek egymást szexuálisan. S negyedszer, a házasság gazdasági kapcsolat is. A négy láb tehát a szeretetteli lelki kapcsolat, a második a szellemi hasonlóság (életstílus), a harmadik a kölcsönös, kielégítő szexualitás, a negyedik a gazdasági közösség és bizalom."

Részlet Popper Péter előadásából:

Az első láb, hogy két ember életstílusának közel kell lennie egymáshoz. Nem jó, ha az egyik a meleg tengerekhez vonzódik, a másik viszont síelni szeret, ha az egyik imádja a macskákat, míg a másiknak allergiája van a macskaszőrre. Az kell, hogy hasonlóképpen szeressenek élni.
A második láb, hogy egymást is szeressék. Anélkül nem megy! Ez viszont egy érdekes dolog. Amikor adjunktus voltam az egyetemen, egy este felhívott a professzor, és azt mondta, "Péter, most láttam egy filmet, ami nagyon fontos dologról szól. Találkozik egy férfi és egy nő, és tulajdonképpen nem akarnak egymástól semmit, csak örülnek, hogy a másik a világon van. Nézd meg!" A professzor nagyon okosat mondott szerintem. Én azt gondolom, a szeretet ezt jelenti: a másik létezése öröm a számomra.
A harmadik láb: szexuálisan stimmeljenek. Néha beáll egy tragikus helyzet, hogy két ember érzelmileg erősen kötődik egymáshoz, de testileg nem stimmelnek össze. Pedig a dolog valószínűleg enélkül sem fog menni. Sajnos, még a legjobb pszichológus sem tudja megmondani, hogy a szimpátiák, az antipátiák, az erotikus vonzalmak miből fakadnak, ezeket csak konstatálja az ember.
A negyedik lába az asztalnak - mondta Milán bácsi, ujját felemelve a nyomaték kedvéért -, hogy a házasság is gazdasági kapcsolat, gyerekek! El ne felejtsétek! Mert olyan csak az olvasókönyvekben van, hogy a nyomor nem öli meg a szerelmet. Megöli.

Ki vagyok én?

Gurin Eszter vagyok, life coach, art coach, mediátor, nyelvtanár, szociálpedagógus és 4 gyerekes anya. A sorrend szabadon felcserélhető, az talán így is látszik, hogy unatkozni ritkán szoktam.

Miről szól a blog?

Tippek, trükkök, kérdések az életről, amit élünk, vagy élni szeretnénk. Gondolatok az engem körülvevő világról. Coaching-módszerekkel egy-egy téma feldolgozása. Meg ami még alakul és esetleg igény van rá.